Garadnay Balázs atya, „Adventi hajnalok” című könyvéből idézett gondolataival a szívünkben reméljünk Adventkor:
„Az a bajunk, hogy Istent mindig a saját képünkre akarjuk elképzelni. Ezért nehezen áll össze bennünk, hogy ő nem haragszik, nem akar bosszút állni és nem fordul el tőlünk, még akkor sem, ha mi évek óta értetlenkedünk is Vele. „Nem azért küldte Isten a Fiát a világba, hogy elítélje a világot, hanem, hogy üdvözüljön általa a világ.” (Jn 3,17)
És az Isten szándékát még a bűneink se változtathatják meg (bár kétségtelen, hogy a mi esélyeinket jelentősen csökkenti a bűn – de Istent nem befolyásolja!) Tény, hogy az áteredő bűn következménye alaposan áthangolt bennünket. Olyanokra is képesek vagyunk, amit józan fejjel el se tudnánk képzelni magunkról. És mégis azt mondom, hogy az Isten szeretetében, világosságában élő emberek vagyunk, akik az Ő irgalmasságának ígéretét hordozzuk szívünkben – s ezért a földön mi a remény emberei vagyunk, a megbocsátás hírnökei!
Van Thuan vietnami bíboros (1928-2002) 13 évig volt a kommunisták börtönében (ebből 9 évet magánzárkában töltött), tehát életével tanúsította, amit mond – az ő szavait idézem: „Csak az áldozat radikalitásával lehetünk a remény tanúi. A keresztre feszített Jézus, aki szolidáris volt a legutolsókkal, a legtávolabbiakkal, az Isten nélküliekkel, indította útjára a Népek Apostolát, hogy „mindenkinek mindene legyen”. Pál azt sugározza felénk, hogy mi az igazi apostolkodás: megkülönböztetés nélkül minden emberrel fölfedeztetni, hogy Isten közel van hozzánk és végtelenül szeret minket.
Ha mindenkivel eggyé válunk és vesszük a bátorságot, hogy minden emberi lényre, még a látszólag megvetésre méltóra vagy ellenségesre is felebarátként és testvérként tekintsünk, megvalósítjuk az örömhír lényegi mondanivalóját: Jézus keresztjében Isten minden tőle eltávolodott emberhez közel jön, felajánlva a megbocsátást és a megváltást.”
Kérlek, karácsonyig még gondold végig, hogyan élhetsz ebből a reményből és miként tudod ennek jelét adni testvéreid felé! Ha te ebből a reményből élsz, akkor tudod: nincs véglegesen elrontott élet, nincs reménytelen helyzet, sem a saját életedben, sem másokéban. Tehát nem adhatod fel a küzdelmet és nem csökkenhet a bizalmad!
Ha pedig eddig azt merészelted volna gondolni magadról vagy valaki másról, hogy egy konkrét tettre nincs bocsánat – akkor azt mondom neked, hogy még az ilyen súlyos tévedéseidre és hibás érzelmeidre is van!
Kérd az Úrtól, hogy megújult életed hitelesen tanúsítsa az Ő szeretetét és a remény mindent felülmúló realitását! Amen.”
Facebook oldalunk