Plébániánk

Plébániánk története

Szent István plébániatemplomunk építésének ötletét 1938-ban, Szent István király halálának 900. évfordulója alkalmából a Bártfa utcai iskola igazgatója, Tímár Károly vetette fel. Kisegítő megoldásnak szánták, hogy a környék lakóinak hazafelé ne kelljen az Ágoston térről a dombra felmenniük. Akkoriban a Zsolnay Gyár munkásai és bányászok éltek itt. Az 1944-re felépült templomot – melyet Gosztonyi Gyula tervezett neoromán stílusban – Virág Ferenc pécsi megyéspüspök szentelte fel. A gyönyörű famennyezetet Őry Endre festőművész magyaros díszítőfestéssel ékesítette. Az épület berendezésében ma is jelen vannak az akkor készült Zsolnay tárgyak: a keresztúti stációk, a szobrok.

Szent István és Magyarok Nagyasszonya a kis Jézussal szobrok

A háborús idők okán a pénzügyi-gazdasági-felszereltségi lehetőségek is korlátozottak voltak, ezért került a tetőszerkezetre pala, amelyet éppen most cseréltünk le. A templom közadakozásból épült, szépült. A színes üvegablakok – melyek Árpádházi szenteket ábrázolnak – eredetileg a Szent Mór Kollégium számára készültek Vargha Damján ciszterci szerzetes, egyetemi tanár útmutatása alapján. Az ablakokat Pohly János itt szolgáló hitoktató javíttatta meg. Az Angster orgonánk a megszüntetett árvaház kápolnájából, a gyönyörű csillár a Pécsi Püspöki Szeminárium kápolnájából került ide. A II. vatikáni zsinat utáni liturgikus reform során a templom építtető Tímár Károly fia, Tímár György plébános tervezte meg a szembe miséző oltárt. A jobboldali mellékhajóban Szent Borbála, a bányászok védőszentjének oltárképét láthatjuk.