Garadnay Balázs atya, „Adventi hajnalok” című könyvéből idézett gondolataival a szívünkben ünnepeljünk Adventkor:
„Mit kezdjünk Isten szeretetével?
Isten önfeláldozó szeretetére nekünk méltó választ kell adnunk. Ezt Szent János így fogalmazza meg: „Arról ismertük meg Isten szeretetét, hogy életét adta értünk. Nekünk is oda kell adnunk életünk testvéreinkért. Aki birtokolja a világ javait és látja, hogy testvére szükséget szenved, de mégis elzárja előle szívét: hogyan él abban Isten szeretete?” (1Jn 3,16-17) Tehát nem azt mondja János, hogy mindenki köteles vértanú lenni, s az életét áldozni Istenért vagy felebarátjáért – de odaadóan élni és az áldozatot meghozni – ez mindegyikünk hivatása, ha megértettük Jézus szavait és tetteit.
Aki azt gondolja, hogy lehet áldozat nélkül élni, az még „alszik”. És kellemetlen lesz az ébredése, ha nem változtat magatartásán. Aki azt gondolja, hogy neki nem kell odaadóan élnie és elég lesz önmagának, annak élete felszínes és beteljesületlen lesz. És ez a kudarc ráébreszt minket, hogy valami kimaradt az életünkből – és felismerjük, hogy így nincs értelme és tartása az életünknek.
Amikor belátjuk, hogy nem, vagyunk okosabbak az Istennél és abbahagyjuk Vele a hadakozást, akkor a megüresedett szívünket be tudja tölteni Önmagával. S ekkor kapcsolódtunk be a Szeretet véget nem érő folyamába, aminek mentén – a Jelenések Könyvének látomása szerint – a fák szüntelenül hozzák termésüket (22,2).
A megtestesült Isten Fia erre nyitotta meg életünket és ha közösségben vagyunk Vele, akkor nevünk már bejegyeztetett az Élet Könyvébe – már csak a rögzítés, a „dokumentum mentése” a feladatunk, hogy Isten és a mi közös munkálkodásunk el ne vesszen, hanem sokak gyönyörűségére legyen – és a Szűzanyával együtt mondjuk – magasztaltassék érte az Ő szentséges neve. Amen.”
Facebook oldalunk