Húsvét hétfő

Garadnay Balázs atya „… és átölel Krisztus” című könyvéből idézett gondolatairól elmélkedjünk a mai napon:

„George Thomas plébánosról, aki New England-nak (az Amerikai Egyesült Államok Északnyugati Régiójának) egy kis városkájában szolgált, olvastam, az alábbi történetét.

Húsvét reggelén, amikor zsúfolt templomában felment a szószékre prédikálni, egy régi, rozsdás, rozoga madárkalitkát vitt magával és letette a szószék párkányára. Persze mindenki meglepődve nézte és kíváncsian várta, mi fog történni. A plébános elkezdte a prédikációt:

Amikor tegnap végig mentem a Fő utcán, szembe jött velem egy fiatal gyerek, kezébe lóbálta ezt a madárkalitkát és a kalitka alján három kis vadmadár lapult, reszketve a hidegtől és a félelemtől. Megállítottam a fiút és megkérdeztem:

– Mit viszel magaddal?

– Csak ezt a három vacak madarat – felelte.

– Aztán mit akarsz csinálni velük? – kérdezősködtem.

– Hazaviszem őket és szórakozom velük – felelte. – Feldühítem őket, kihúzom a tollaikat, egymás közötti viadalra uszítom őket. Élvezni fogom.

– De előbb-utóbb beleunsz majd. Utána mit csinálsz velük?

– Ó, van otthon két macskánk – mondta a fiú -, azok szeretik a madárhúst. Megetettem őket velük.

Hallgattam egy kicsit, aztán ismét megszólaltam:

– Fiam, mennyit kérsz a madarakért?

– Nem kellenek magának azok a madarak, Atya. Hiszen azok csak vacak szürke mezei madarak. Még énekelni sem tudnak. Még csak nem is szépek.

– Mennyit akarsz értük? – kérdeztem ismét.

A fiú végignézett rajtam, mintha megbolondultam volna, aztán megmondta az árát: tíz dollár. Kivettem a zsebemből a tíz dollárt, odaadtam a gyereknek. A fiú letette a kalitkát a földre és egy pillanat alatt eltűnt. Én aztán felemeltem a madárkalitkát, elvittem a közeli parkba, ott letettem, kinyitottam az ajtaját és szabadon engedtem a madarakat.

Miután Thomas plébános elmondta a kalitka történetét, mindjárt egy másik történetbe kezdett:

Egy nap a sátán és Jézus között párbeszéd folyt. A sátán épp az Édenkertből jött és büszkén dicsekedett:

– Az egész emberiséget a kezeim közé kaparintottam. Csapdát állítottam nekik, olyan csalétekkel, amelynek nem tudnak ellenállni. Mind az enyémek!

– Mit fogsz csinálni velük? – kérdezte Jézus.

– Szórakozni fogok velük. Megtanítom őket, hogyan házasodjanak és hogyan váljanak el egymástól; feldühítem őket, meg arra is megtanítom, hogyan gyűlöljék és kínozzák egymást; hogyan részegeskedjenek és kábítózzanak; arra, hogy fegyvereket és bombákat találjanak fel és öljék egymást. Nagyon fogom élvezni. – mondta a sátán.

– Mit csinálsz majd velük akkor, ha eleged lesz a játékból!

– Megölöm őket! – felelte a sátán.

– Mennyit kérsz értük? – érdeklődött tovább Jézus.

– Nem kellenek neked azok az emberek! Nem jók azok semmire! Megveszed őket, ők pedig gyűlölni fognak. Leköpnek, megátkoznak és megölnek. Nem kellenek ők neked!

– Mennyit kérsz? – kérdezte újból Jézus.

A sátán végignézett Jézuson és megvető gúnnyal mondta:

– A véredet, az összese könnyedet és az egész életedet!

Jézus így szólt:

– Megegyeztünk! – aztán kifizette az árát…

Ezzel George Thomas fogta a madárkalitkát és lement a szószékről.

Én pedig azon töprengek, mennyi alkalmunk van, hogy az emberek figyelmét a megvásárolható kalitkára irányítsuk: mennyi foglyot szabadíthatnánk ki azzal, ha rádöbbentenénk őket, hogy Jézus megváltott minket, meghalt értünk, hogy mi szabadok lehessünk a bűn és a sátán fogságától. Sok ilyen George Thomas kellene, aki hirdetné a visszanyert szabadságunkat!

Nyitott szemmel és szívvel kellene járnunk, hogy meglássuk az alkalmakat és megtegyük a szükséges lépéseket, hogy mi magunk is és embertársaink is merjenek irreális magasságokban gondolkodni és szárnyalni. Mert rabságunk véget ért. A szeretet feloldotta félelmeinket és visszaadta a reményünket.”