Garadnay Balázs atya, „Adventi hajnalok” című könyvéből idézett gondolataival a szívünkben örvendjünk Adventkor:
⦁ „Ne hagyd, hogy elvegyék a jókedvedet!
⦁ Ne hidd, hogy a rossz híreknek hatalmuk van Isten ajándékozó jósága felett!
⦁ Őrizd hangulatodat az abszolút magassághoz hangolva, hogy semmi ne tudjon lehangolni, áthangolni, átfesteni!
⦁ Őrizd a kiegyensúlyozottságodat, hogy fel ne billenj, légy stabil a megismert jóban!
⦁ Tudd, hogy mit gondol rólad az Isten: keresd, mi a szándéka és adjon helyes öntudatot neked, hogy Istennek személyes terve van veled.
⦁ Élj abból a reményből, ami minden mást megelőzően és minden máson túlmutatóan teret nyitott számodra – és neked adja a tisztánlátás adományát.
Nézzük az apostolok pünkösdi magatartását: olyan öröm tölti be szívüket, hogy kívülállók félreértik, azt hiszik, részegek. Meg lehet „ittasodni” Isten jelenlététől, ajándékaitól! Azaz: Isten olyan mértékben jár át, hogy átitatja lényedet Önmagával. Ezt nem lehet elképzelni, csak kipróbálni.
Akinek nem volt módja ilyen mélységben Istennek ajándékoznia magát, az is érzi, hogy erre vágyik és szeretne föléje emelkedni a világ törpeségeinek. A vágy helyes, de a kivitelezésbe sokszor hiba csúszik: a lélek emelkedettsége helyett a pszichés világ röpülésére vállalkoznak a vakmerő kalandorok – és keserűen megtapasztalják, hogy mégsem erre vágyódtak.
Amit Isten kínál, azt ne akarjuk más „üzletben” megvásárolni, mert a hamisítványokért drágán megfizetünk, gyakran már itt a földi életben.
⦁ Isten boldogságot kínál, akkor mi ne elégedjünk meg jó poénokkal.
⦁ Isten kiegyensúlyozottságot kínál, akkor mi ne hullámozni akarjunk.
⦁ Isten folyamatos felemelkedést kínál, akkor nekünk ne legyen elég a pillanatnyi „röpülés”.
⦁ Isten örök egységet kínál nekünk Önmagával, rossz csere Őt egy pillanatokig tartó érzéki kalandra lecserélni.
Akik a világot felszínesen és felelőtlenül élik, azt mondják: Miért ne, hisz egyszer élünk! Én is erre hivatkozom: azért tegyél mindent rendkívül jól, hisz csak egyszer élsz – de örökké! Ne tedd tönkre, ne add el a lelkedet, hiszen amit a gonoszlélek cserébe ígér, azt biztosan nem tudja megadni, mert nincs rá hatalma.
Egy tízgyermekes család nagy szegénységben, de még nagyobb boldogságban élt egy kertes házban. Szomszédjukban egy gazdag gyermektelen házaspár élt, akik nehezen viselték el a hozzájuk is áthallatszó hangoskodást. Elhatározták, hogy véget vetnek a fiatalok önfeledt játékának. Szerződést ajánlottak a szülőknek: szívesen támogatják a családot anyagilag, amennyiben megígérik, hogy a gyerekek az udvaron ezután csendben maradnak. A nagy pénzhiány miatt – rövid családi tanácskozás után – beleegyeztek és megígérték, hogy a gyerekek ezután csak a házban fognak játszani. Úgy tűnt, minden rendben van, de pár nap múlva észrevették a fiatalok, hogy búskomorság ült a család életére. A gazdasági kényszer prése alá helyezték a szeretet belső indíttatását, de hamar rájöttek, hogy semmi pénz nem ér annyit, mint a jókedv, a derű, a közös játék. Ezért a hó végén felbontották a szerződést: inkább élnek továbbra is szegénységben, de boldogan.
Jézus a földi értékek viszonylagosságára így mutat rá: „Mi haszna van az embernek, ha az egész világot megszerzi is, de lelke kárát vallja? Mit is adhatna az ember cserébe a lelkéért? Eljön ugyanis az Emberfia Atyja dicsőségében, angyalai kíséretében és megfizet mindenkinek a tettei szerint” (Mt 16,26-27).
Képzeld magadat ezen az ítéleten – azt hallod az Úrtól: „Te abból éltél, amit neked adtam. Elvitted másoknak is, rájuk mosolyogtál, vigasztaltad és erősítetted őket – ez volt az Én életem általad, köztetek. Amikor veled találkoztak az emberek, elhitték, hogy veled vagyok, mert békét sugároztál magadból; látták rajtad, hogy hited nem porhintés, hanem megélt valóság.
Általad közelebb kerültek Hozzám, segítettél nekik, hogy jobbak legyenek.”
De most állj! Ne ábrándozz tovább, hanem cselekedj úgy, hogy egyszer majd valami ilyet hallhass! Figyelj arra, hogy amit teszel, annak elemzése, kiértékelése üdvösséged feltétele lesz: az örök boldogságodról ma, holnap és mindennapjaidban döntesz. Amen.”