Bódi Mária Magdolna boldoggá avatása

„Boldogok a tisztaszívűek, mert ők meglátják az Istent.” (Mt 5,8)

Bódi Mária Magdolna, 17 éves volt, amikor eldöntötte, hogy szerzetesnővér lesz.
Szülei azonban határainkon kívülről menekültek, ezért nem voltak személyes okmányaik, így nem köthettek házasságot. Emiatt Magdi törvénytelennek számított, és ezért nem vették fel apácának. Így lett gyári munkás.
De volt olyan mély hite és istenkapcsolata, hogy ez a kudarc nem törte össze,
hanem megtalálta a módját, hogy mégis Isten szolgálatába állítsa életét:
civilként tett magánfogadalmat, mintha szerzetesnővér lenne. Ilyen lelkülettel járt naponta szentmisére, szentáldozáshoz járult, és hétköznapi életét is Jézus jelenlétében igyekezett élni.
A fennmaradt vallomások és fényképek mind arról tanúskodnak, hogy vidám természetű leány volt. És ez azért érdekes, mert emberi elképzelései közül
szinte semmi sem sikerült, valami mindig ellene szólt. És Magdi nem adta fel,
nem keseredett el – a kudarcok ellenére teljes szívvel bízott Istenben, aki
jobban tudja, mi hasznos neki, mint saját maga.
Szülei nem gyakorolták a hitüket.
Magdi a hittanórákon ismerkedett meg a vallással, és szerette meg az Istent.
Látjuk: Istennek semmi sem lehetetlen; Isten akarata elé nem lehet csapdákat
elhelyezni, akarata megmásíthatatlan – az istentelenségnek és a gonoszságnak
nincs hatalma a jószándékú ember felett.
Első csodája, amit kiesdett az Istentől: szülei megtérése volt;
vértanú halála után egy hónappal szülei megtértek és házasságot kötöttek.
Bódi Mária Magdolna 24 éves korában, a II. világháború végén, a szovjetek bejövetelekor embertársait védve adta életét. Tudta, hogy a nők veszélyben vannak, és
amikor meglátta lakóhelyén, Literén a közeledő szovjet katonákat, gyorsan biztonságba helyezte a menekülő nőket, és emiatt egy felbőszült katona lelőtte őt.
Halála előtt, égre emelt karokkal így fohászkodott: „Uram, Királyom, végy magadhoz!”

Bódi Mária Magdolnát, 2025. szeptember 06-án avatták boldoggá, Veszprémben.

Részlet: Garadnay Balázs atya prédikációjából

Kategória: Egyéb | Bódi Mária Magdolna boldoggá avatása bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Úrnapi körmenet

Kedves Testvérek!

Fogadjátok szeretettel az idei Úrnapi körmenetről készült kisfilmet, melyet Dobos László készített. Köszönjük szépen.

Kategória: Egyéb | Úrnapi körmenet bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

XIV. Leó pápa

Robert Francis Prevost

Született: 1955. szeptember 14-én Chicago, Illinois, USA

Ágoston rendi misszionárius.

Az 1. amerikai pápa.

20 évig szolgált Peru legszegényebb területein, ez alatt az idő alatt annyira megszerette az országot, hogy felvette a perui állampolgárságot is.

7 érdekes tény XIV. Leó pápáról:

1. XIV. Leó pápa papságának nagy részét a világ legelfelejtettebb helyein, nyomornegyedeiben, háborús övezeteiben és menekülttáboraiban töltötte. Nemcsak a szegényekről prédikál; velük jár és velük imádkozik.

2. Hazájában egy erőszakos felkelés során az életét kockáztatta, hogy üldözötteknek adjon menedéket a plébániatemplomában. Nem fél „tűzben állni az igazságért”, és nem fél megvédeni a hitét sem.

3. XIV. Leó pápa jobban szereti a kopott szandált, mint a fényezett cipőket, és egyszer egy hajléktalannak adta saját püspöki keresztjét.

4. Feltűnő a Szűzanya iránti tisztelete. Minden napját a rózsafüzérrel kezdi, és egy Mária-kép előtt fejezi be.

5. Úgy véli, az Egyház nem csak beszélhet a fiatalokkal, hanem meg is kell hallgatnia őket. Egyszer egész éjszaka virrasztást tartott, hogy válaszoljon egy csoport egyetemi hallgató kérdéseire.

6. Csendes tekintélyéről ismert. Amikor beszél, az emberek hallgatnak. Nem azért, mert kiabál, hanem mert alázattal és gyengédséggel hordozza az igazságot.

7. A „Leó” nevet választotta Nagy Szent Leó tiszteletére, aki merészen védte az igazságot és hidakat épített a megosztottság idején. Egyértelmű jelzés ez arra vonatkozóan, hogy milyen lehet ez az új pápaság.

Forrás: Szent Ferenc Plébánia Pécs

Kategória: Egyéb | XIV. Leó pápa bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Habemus Papam!

Kategória: Egyéb | Habemus Papam! bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Emlékezzünk Ferenc pápára

“Én vagyok a feltámadás és az élet. Aki hisz bennem, még ha meghal is, élni fog. Az, aki úgy él, hogy hisz bennem, nem hal meg örökre.” 

János 11, 25-26

Kategória: Egyéb | Emlékezzünk Ferenc pápára bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Húsvét

“A hét első napján, kora reggel, amikor még sötét volt, Mária Magdolna kiment a sírhoz. Észrevette, hogy a követ elmozdították a sírtól. Erre elfutott Simon Péterhez és a másik tanítványhoz, akit kedvelt Jézus, és hírül adta nekik: „Elvitték az Urat a sírból, s nem tudni, hova tették.” Péter és a másik tanítvány elindult, és a sírhoz sietett. Mind a ketten futottak. De a másik tanítvány gyorsabban futott, mint Péter, és hamarabb ért a sírhoz. Benézett, s látta a gyolcsot, de nem ment be. Nem sokkal később Péter is odaért, bement a sírba, és ő is látta az otthagyott gyolcsot meg a kendőt, amellyel a fejét befödték. Ez nem a gyolcs közt volt, hanem külön összehajtva más helyen. Most már a másik tanítvány is bement, aki először ért oda a sírhoz. Látta, és hitt. Eddig ugyanis nem értették az Írást, amely szerint föl kellett támadnia a halálból. 1Ezután a tanítványok visszatértek övéikhez.”

János 20, 1-10

Kategória: Egyéb | Húsvét bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Garadnay Balázs atya – Nagyböjti elmélkedések 2. rész

A felvételt Tömör Balázs készítette.
Kategória: Egyéb | Garadnay Balázs atya – Nagyböjti elmélkedések 2. rész bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Nagypéntek

Karinthy Frigyes: Barabbás (1917. január)

A harmadik nap alkonyán pedig kilépett a bolt keskeny kapuján, és csendesen megindult az úton. Két oldalt füstölögtek a romok. Lent a kiszáradt árok fenekén találta az elsőt azok közül, akik Pilátus háza előtt kiáltozták Barabbás nevét. Elfeketült nyelvvel vonított a vörös felhők felé.

Megállt előtte, és így szólt:

– Itt vagyok!

Az pedig felnézett rá, és zokogni kezdett.

– Rabbi, rabbi! – zokogott.

És a mester szelíden folytatta.

– Ne sírj! Állj fel és jöjj velem! Mert visszamegyek Jeruzsálembe, Pilátus háza elé és új törvényt kérek magamra és reátok, akik Barabbást választottátok, s akikkel ezt mívelte Barabbás.

A nyomorult pedig feltápászkodott és az ő öltönyét megragadta.

– Mester! – kiáltott elfulladva és könnyek között – ó mester, jövök! Mondd meg, hogy mentsem meg magam! Mondd meg, mit tegyek! Mondd meg, mit mondjak!

– Semmit, mondta ő szelíden – csak azt, amit három nap előtt kellett volna mondanod, mikor Pilátus megállt a tornácon és megkérdezett titeket: „Kit engedjek el hát közülük, Barabbást, a gyilkost, vagy a názáretit?”

– Ó, én bolond! – kiáltott a nyomorult fejét öklével verve, – ó, én bolond, aki Barabbást kiáltottam! Barabbást, aki ide juttatott!

– Jól van – folytatta szelíden a mester – most jöjj hát velem Pilátus háza elé, ne törődj semmivel, ne figyelj semmire, csak rám, és amikor én intek neked, kiáltsd egész szívedből és egész tüdődből: „A názáretit!”; mintha azt kiáltanád: „Az életemet!”

Az pedig követte őt.

És találnak útközben egy másik nyavalyást, akinek Barabbás elvette házát, feleségét, gyermekét és szemeit kiszúratta.

És ő homlokon érinté csendesen kezével és így szólt:

– Én vagyok az. Jöjj velem Jeruzsálembe, és amikor én kezemmel érintelek, kiáltsad: „A názáretit!”; mintha azt kiáltanád: „A házamat! A gyermekemet! A szemem világát!”

Az pedig felzokogott és követte őt.

És találtak még másikat is, kinek lábai és kezei kötéllel voltak összekötve és nyakára hurkolva, őt magát pedig arccal lefelé bűzhödt mocsárba nyomta le Barabbás, tetvek és csúszómászók közé.

Odament hozzá, és megoldotta kötelékeit, és így szólt:

– Ismerlek téged. Te költő voltál, aki a lélek rajongó repülését hirdetted: Jöjj velem, és amikor intek, kiáltsad: „A názáretit!”; mintha ezt kiáltanád: „A szabadságot! A léleknek és a gondolatnak a szabadságát!” Az pedig megcsókolta az ő saruját és csak a szemével könyörgött, mert a szája még tele volt sárral.

És így mentek tovább, és egyre több béna és sánta és nyomorult bélpoklos csatlakozott hozzájuk, akiket Barabbás tönkretett. És mindegyik külön-külön zokogva verte mellét és könyörgött neki, hogy intsen majd, ha kiáltani kell: „A názáretit!”; mintha azt kiáltanák: „Békesség, békesség! Békesség e földön!”

Estére pedig megérkeztek Jeruzsálembe, Pilátus háza elé.

Pilátus a tornácon ült és estebédjét költötte Barabbással, a gyilkossal. Kövéren és fénylő arccal ültek ott, nehéz borokat ittak, és drága ételeket ettek arany edények fenekéről: skarlátpiros palástjuk messze világított.

A názáreti pedig, élén a sokaságnak, mely követte őt, a tornác elé járult és felemelvén átszegezett kezeit, szelíden szólni kezdett:

– A pászkák ünnepe nem múlt még el, Pilátus! Törvény és szokás, hogy húsvétkor egyikét az elítélteknek elbocsátod, úgy, ahogy a nép kívánja. A nép Barabbást kívánta, engem megfeszítettek – de vissza kellett térnem halottaimból, mert láttam, hogy a nép nem tudta, mit cselekszik. E sokaság mögöttem megismerte Barabbást és most új törvényt akar. Kérdezd meg őket újból, amint a törvényeinkben meg vagyon írva.

Pilátus pedig gondolkodott, aztán vállat vont, és kiállván a tornác szélére, csodálkozva nézett végig a sokaságon és szólt:

– Hát kit bocsássak el már most, Barabbást, vagy a názáretit?

És akkor ő intett nekik.

És ekkor zúgás támadt, és mint a mennydörgés, zengett fel a sokaság.

És a sokaság ezt kiáltotta: „Barabbást!”

És rémülten néztek egymásra, mert külön-külön mindegyik ezt kiáltotta: „A názáretit!”

A Mester pedig halovány lett és megfordulván végignézett rajtuk. És külön-külön megismeré mindegyiknek az ő arcát, de e sok arcból egyetlen arc lett az esti homályban, óriási fej, mely ostobán és gonoszul és szemtelenül vigyorgott az ő arcába, véres szemei hunyorogtak és szájából büdös lé szivárgott és torkából úgy bömbölt rekedten: „Barabbást!”; mintha azt hörögné: „Halál! Halál! Halál!”

Pilátus pedig zavartan lesütötte az ő szemeit és mondá neki: „Te látod…”

Ó pedig bólintott fejével és csendesen felmenvén a lépcsőn, kinyújtotta kezeit a hóhér felé, hogy kötözze meg.”

Kategória: Egyéb | Nagypéntek bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Garadnay Balázs atya – Nagyböjti elmélkedése

A felvételt Tömör Balázs készítette.
Kategória: Egyéb | Garadnay Balázs atya – Nagyböjti elmélkedése bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Nagycsütörtök

 "Trencsényi László: Az Olajfák-hegyén
Rettentő felhők mögé bujt a Hold. 
Az Olajfák hegyén reszkető csend lebeg.
Tompa moraj gördül át a Kedron patak felett.
Este lett - sötét nagy este lett.
A síri csöndben ijedt szél neszez! 
Dermedten, mint kit ölnek,
vad görcsökben nyögnek az olajfa ligetek.
Egy hang sír fel Jeruzsálem felett: - Ébredjetek! - "Ébredjetek!-
Remeg a föld, reszket a levél, jajgat a kő. 
Ájult fájdalom, halálfélelem.
Az Isten könnyein,
mint vércseppeken, szétömlik a kin!
"Atyám, akaratod legyen meg!-
Rettentő felhők mögé bujt a Hold. 
Az emberiség felett,
a sötétség órája elközelgetett,
mert este lett - borzalmas este lett!"
Kategória: Egyéb | Nagycsütörtök bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva